Határtalanul 2018.

  hatartalanul_banner  

Szakmai Beszámoló

HAT-18-01--0886

Magyar nemesek nyomában a Felvidéken

A HAT-18-01-0886, Magyar nemesek nyomában a Felvidéken elnevezésű pályázat jóvoltából osztályom 13 tanulója, Szántó Viola tanárnő és jómagam három, élményekben gazdag, felejthetetlen napot tölthettünk el Szlovákiában szeptember 18-tól 20-áig.
Kirándulásunk fő célja az volt, hogy a gyerekek minél jobban megismerjék a nemesek életét, azok hétköznapjait. Szerettük volna, ha saját szemükkel is láthatják azokat a helyszíneket, amelyekről a történelem, illetve irodalomórákon már sokat és sokszor hallhattak. Emellett fontosnak tartottuk azt is, hogy határon túli magyar gyerekekkel találkozzanak, hogy erősödjön a magyarságtudatuk.
Kalandos, kisbuszos kirándulásunk első állomása Borsi volt, ahol a kastély meglátogatása során néhány gondolatban felelevenítettük a fejedelem születésének körülményeit, életének fontosabb állomásait.

Borsi

                                                  Borsi
Innen utunk Kassára vezetett tovább, itt előbb a Szent Erzsébet Dómba tett látogatás során megkoszorúztuk a Rákóczi-síremléket, majd később a városban mécsest gyújtottunk Márai Sándor szobránál.
Fáradtan, de vidáman indultunk vissza hazánkba, Aggtelekre, ahol a Baradla Nomád Kempingben elfoglaltuk a szállásunkat. Itt félpanziós ellátásban volt részünk mindkét nap, szíves vendéglátás mellett. A kempingben csodálatos volt a panoráma, ablakaink épp a Baradla-barlang bejáratára néztek.

Aggtelek                                                                       Aggtelek
Utunk második hajnala szép idővel és nagy izomlázzal köszöntött minket. A szép idő és az izomláz is fokozódott, mire elértük  Dobsina jégbarlangját. A 3 szintes mesébe illő képződmény azonban minden fáradtságunkat eloszlatta. Az UNESCO által is védett, barlang csodaszép belső panorámáját valószínűleg sohasem feledjük majd el! A rövid és hideg „jégsétát” követően Betlérre vettük az irányt, ahol az Andrássy nemesi család nyári rezidenciáján tettünk látogatást. A gyerekeknek szemmel láthatóan tetszett az eklektikus stílusú kastély és annak berendezése. Ezen a helyen a történelem találkozott a művészettel. A diákok testközelből elemezhették az épületet, a benne rejlő festményeket, tárgyakat. A rajz órán tanult ismereteiket is frissíthették, kamatoztathatták.

Betlér

                                                Betlér
Napokig elnézelődtünk volna még a kastélyban, de időnk ezt sajnos nem engedte, ezért Rozsnyóba indultunk, ahol a Rákóczi-őrtornyot, illetve a tövében álló Andrássy Franciska szobrot tekintettük meg.
Hivatalosan ezzel véget ért a szerdai programunk, András bácsi- az idegenvezetőnk,- még hazatérés előtt elvitte a csapatot a jósvafői tengerszemhez, ahol a szállás és a vacsora előtt még egy picit lazíthattunk is.
Este viszonylag hamar ágyba bújt mindenki, hogy a csütörtöki hazaútra azért még maradjon egy kis erő… A reggel ettől függetlenül gyorsan eljött, s mi fáradtan és szomorúan intettünk búcsút szállásunknak, szállásadóinknak és a festői környezetnek.
Hazafelé vezető utunkon még 3 helyre látogattunk el. Sajógömörön megnéztük a Czinka Panna és Mátyás király tiszteletére emelt szobrokat, illetve közben meséltünk róluk szóló mondákat, érdekesebb történeteket, majd eljött a várva várt pillanat, ugyanis Tornaljára érkeztünk, ahol látogatást tettünk a Kazinczy Ferencről elnevezett Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában. 

Sajógömör

                                               Sajógömör
Az üdvözlő műsorok, versek-énekek bemutatása után a gyerekek hamar szóba elegyedtek és megismerkedtek egymással. Jó volt hallani beszédüket, melynek tisztasága, dallama még hazai földön is párját ritkította volna. A még előzőleg, odahaza elkészített ajándékok átadása után fájó búcsút intettünk Tornaljának, a gyerekeknek és a tanári karnak, s utolsó állomásunkra Hanvára utaztunk.

  Tornalja

                                                  Tornalja
A falu református lelkésze kalauzolt minket abba a templomba, ahol annak idején Tompa Mihály költőnk hirdette Isten igéjét a helyieknek, sőt, még a lelkész-költő tiszteletére fenntartott emlékszobát is kinyitotta nekünk.
Hanváról már egyenesen hazafelé vettük az irányt. Fáradtan, de élményekkel telve, tapasztalatokkal és új ismeretekkel gazdagodva értünk haza a kora esti órákban.

Hanva

                                                                              Hanva
Véleményem szerint az utazás során teljesültek az előzőleg vállalt feltételek, kritériumok. A kiránduló diákok jól érezték magukat, rengeteget nevettünk, s nem csak a Felvidéki nemeseket, hanem egymást is jobban megismerhették, megismerhettük a három nap során.

Petneháza, 2018. szeptember 23.

 

     Szántó Viola                                                                                 Kertész Zoltán

 


Galéria


BEZÁRÁS